kritika

Tabu (Taboo) 2016 – pilotkritika

A benyomásokon kívül általában túl nagy következtetéseket nem lehet és nem is érdemes levonni egy pilotból, a Tabu több szempontból is kivételes eset. Egyrészt egy minisorozatról van szó (8 epizód), így a pilottal már le is tudtuk az egész széria nyolcadát, másrészt a BBC szériája az év egyik legjobban várt szériája, ha másért nem is, hát azért mindenképp, mert Tom Hardy-t újra becsábították a tév...[Tovább a cikkre]

Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet (2016) – kritika

Előre leszögezném, hogy én nem vagyok egy tősgyökeres Star Wars fanatikus. Időről-időre megnézem a trilógiát, hogy őszinte legyek szeretem is, szórakoztat, magával tud ragadni a világ, de engem nem tudott annyira magával rántani az univerzuma, hogy bármire gondolkodás nélkül vevő legyek, ami csak messziről is érinti a témát. Ettől függetlenül, vagy épp ezzel együtt izgatottan vártam tavaly ilyenko...[Tovább a cikkre]

Legendás állatok és megfigyelésük (2016) – kritika

Valahogy úgy gondoltam, hogy hosszú bejegyzéseket írok a Harry Potter sikertörténetről, de végül rájöttem, hogy jó eséllyel teljesen feleslegesen tenném, hiszen alig akadhat olyan olvasó, aki valamilyen formában ne találkozott volna Rowling világsikert elért sorozatával. Olyan szempontból (is) mindenképpen különleges sorozatról van szó, hogy a könyvek mellett a filmek is elvarázsolták a nézőközöns...[Tovább a cikkre]

Virsliparti (2016)

Összeállt a szokott banda, hogy ezúttal is bedobják elénk a humorbombát: Seth Rogen és barátai már a sokadik alkalommal örömködnek együtt, egy jól összeszokott társaságról van tehát szó, akik hol tényleg nagyon jól elkapják a fonalat, hol inkább az érződik, hogy ők maguk ugyan remekül szórakozhattak, de aki ezt csak nézi, annak nem olyan jó buli. Ezúttal azonban húztak egy merészet – még saj...[Tovább a cikkre]

The Infiltrator (kritika – 2016)

Bryan Cranston a nagybetűs sorozatsztár, s szó mi szó, ez a pályafutás meglehetősen jól áll és állt neki, hiszen bármilyen típusú karakterről is legyen szó, ha azt rá osztották, ő kifogástalanul megbirkózott a feladattal. A Totál szívás persze egy kiugró volt az ő pályafutásában, a sorozat hatására megtalálták a komolyabb, nagyobb volumenű szerepek is, így lett ő Brad Furman Escobar sztorijának, a...[Tovább a cikkre]

Sully – Csoda a Hudson folyón (2016) – kritika

Lássuk Sully, azaz Chesley Sullenberger történetét, avagy Clin Eastwood végleg bebizonyítja (ezúttal teljes IMAX élmény keretében), hogy miért ne menjünk soha együtt vakációzni (vagy csak utazni) Tom Hanks-szel, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű számunkra. Bár ha jobban belegondolok ezúttal végül is nem jöttem volna ki belőle olyan rosszul, mint a Számkivetett esetében. 2009 január 15-én az US...[Tovább a cikkre]

A hét mesterlövész (2016) – kritika

1954-ben Kurosawa A hét szamurája egy több szempontból is korszakalkotó film volt. Hogy akkoriban is képesek voltak kiváló, az alaphoz méltó remakeeket csinálni, arra a hat évvel későbbi A hét mesterlövész az egyik legjobb példa. Egyike lett azon filmeknek, amelyeket a filmtörténelem nagy klasszikusai közt emlegethetünk azóta is. Ez azonban már több, mint fél évszázados történet, egy 2016-os újráz...[Tovább a cikkre]

A barátságos óriás (2016) – kritika

Azt hiszem a legkevésbé sem túlzás leírnom azt, hogy a a ma élő rendezők közül Steven Spielberg az, aki a legnagyobb befolyással, életművel és elismeréssel rendelkezik, olyan direktor, akinek a nevét még a világ legeldugottabb szegletében is ismerik. 50 filmmel a háta mögött elért már mindent, amit csak a kamera másik felén ember elérhet, olyan filmeket hagyott az utókorra, mint amilyen a Schindle...[Tovább a cikkre]

Skiptrace (2016) – kritika

Bennie Chan egy jó zsaru. Tényleg jó. Sajnos azonban még neki sem sikerülhet minden, például elkapni a hírhedt maffiafőnököt, Victor Wong-ot. Pedig az elmúlt években másról sem szólt az élete, a bűnöző viszont mindig kicsúszott a kezei közül. Aztán amikor személyesebbre fordul a dolog, akkor Chan (akit az egyszerűség kedvéért Jackie alakít) kénytelen szövetségre lépni a jenki szerencsejátékossal, ...[Tovább a cikkre]

A kis kedvencek titkos élete (2016) – kritika

Az év egyik legnagyobb animációs sikere – ez már most látszik, még úgy is, hogy tökéletességről ezúttal (legalábbis Pixar magasságokba értelmezett tökéletességről) nem beszélhetünk. Mi a titok? Hogy csinálják ezt az Illumination Entertainment berkeiben? A recept nagyon egyszerű. Végy egy olyan alaptémát, amit az emberek nagy többsége szeret, fűszerezd meg annyira, hogy lehetőleg ne legyen id...[Tovább a cikkre]

Jason Bourne (2016) – kritika

Az ezredfordulót követően is született korszakalkotó trilógia, méghozzá legnagyobb örömömre épp az akció területen. 2002-ben még Doug Liman vezérletével kezdődött meg A Bourne-rejtély kibogozása, de aztán 2004-ben (illetve 2007-ben) már Paul Greengrass vette át a gyeplőt, hogy tovább bonyolítsák a szálakat Matt Damonnal A Bourne-csapda, illetve A Bourne-ultimátum berkein belül. Túl azon, hogy mind...[Tovább a cikkre]

Szenilla nyomában (2016) – kritika

Hosszú-hosszú évekig a animációs filmek királyának gondoltam a Pixar-t, akik egyszerűen képtelen arra, hogy mellényúljanak. S míg az állítás első felét most is tartom, szerintem tényleg ők tanyáznak a csúcson, addig a mellényúlós rész sajnos megdőlt, méghozzá a Dínó tesó-val, lássuk be, nem érdemtelenül. Az az igazság, hogy a Pixart elsősorban az eredeti ötleteikért szeretem és szerettem annyira (...[Tovább a cikkre]

Bejelentkezés

Elveszett jelszó

Regisztráció