Időről-időre valamivel sikerül kivernie a biztosítékot Hollywoodnak, idén erre a Szellemirtók volt az első számú jelölt. Az igazsághoz azonban erősen hozzátartozik az is, hogy odaát a fejesek is jól tudják: a negatív reklám is reklám, ha dobnak egy szaftosnak tűnő gumicsontot, amin az egész világ és az internet népe egy emberként csámcsoghat, az sokkal hatásosabb, mint egy húszmillió dolláros tévés reklámkampány. Nos, egyrészt igazuk van, másrészt a film a relatíve magas költségei (150 millió körül) ellenére is pluszosnak tűnik, ami az előzményeket tekintve nem kis teljesítmény. Na de valóban indokolt volt ez a hatalmas előzetes gyűlölködés? A válasz röviden: nem. Hosszabban: nem igazán.
Az, hogy Paul Feig kapta végül a harmadik részt, már előre sejtette, hogy nagyjából mivel lesz dolgunk: neki köszönhetjük többek közt a Női szerveket, A kémet, a Koszorúslányokat, nem sorolom, ebből már látszik, hogy milyen területen mozog Feig és kikkel szeret együtt dolgozni. Hogy mennyire volt okos húzás egy női gárdával leforgatni egy Ghostbusters előzményfilmet?
Alapvetően nem egy égbekiáltó bűn ez, és ha őszinte akarok lenni, akkor nem mondhatok mást, mint hogy a film első fele igenis tetszett. Na nem úgy, mint ahogy egy Szellemirtóktól azt elvárnám, hanem úgy, ahogy egy vígjáték-sci-fi tetszhet 2016-ban. A karakterek ezúttal (is) jól eltaláltak, igen, a lányok elég jól működnek, Melissa sem sajátítja ki a showt magának, ráadásnak pedig ott van Chris Hemsworth, aki parádézik, a mozi legjobb pillanatait ő hozza, ez nem is kérdés.
Sajnálatos, hogy a film második fele már kevésbé sikerült jóra. Itt kellett volna Feignek ráfeküdnie az akcióra és a látványra – ez mégsem egy Koszorúslányok, ez viszont szemmel láthatóan nem megy neki, ő inkább a csajos-felnőtt humorhoz ért, ami a film elején jóval inkább dominál.
Félre értés ne essék, nem popcornra szórták el azt a százötven millát: nincs a látvánnyal semmi gond, az akciójelenetek is rendben vannak, nem technikai a probléma, egyszerűen csak érezhető, hogy Feig nem mozog hazai pályán (mint Lin a Star Trek világban), emiatt válik súlytalanná az egész és hiába keressük a Szellemirtók hangulatot, az sosem fog megérkezni, a stáblistával sajnos előbb találkozunk majd.
Ezen az sem segít, hogy a film nem kapott valami erős történetet, mind az első, mind a második rész mérföldekkel jobb volt ezen a téren (is). Összességében viszont egy egyszer nézhető aránylag kellemes vígjátékba oltott sci-fit kaptam, ami nem okozott csalódást, persze amilyen előszele volt, ez nem volt nagy mutatvány.
De tényleg: objektíven nézve azt kell mondjam, hogy nem lett ez rossz. Különösebben jó sem, emlékezetes pedig semmiképp, de simán fogyasztható, sőt, helyenként (főleg az elején) meglepően szórakoztató.
[fb_button]
Sokan lehúzták,de azt kell mondjam nekem kifejezetten tetszett.Nagyon jól szórakoztam rajta,mondom ezt úgy,hogy sosem láttam az eredetinek egyik részét sem!