Lássuk Sully, azaz Chesley Sullenberger történetét, avagy Clin Eastwood végleg bebizonyítja (ezúttal teljes IMAX élmény keretében), hogy miért ne menjünk soha együtt vakációzni (vagy csak utazni) Tom Hanks-szel, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű számunkra. Bár ha jobban belegondolok ezúttal végül is nem jöttem volna ki belőle olyan rosszul, mint a Számkivetett esetében.
2009 január 15-én az US Airways 1549-es járata elhagyta a new york-i repteret, de az útja korántsem volt olyan sima, mint amilyennek tervezték. Pár percel a felszállást követően ugyanis egy csapat madárnak ütköztek és ez tönkre vágta a repülő hajtőműveit. A kapitány, Chesley Sullenberger (Sully – Tom Hanks) és első tisztje Jeff Sklies (Aaron Eckhart) igen szorult helyzetbe került: úgy tűnt, arra esélyük sincs, hogy elérjék a repteret és biztonságban letegyék a gépet.
A gépet, amelynek a fedélzetén több, mint 150 utas volt. 150 élet, amiért ők ketten voltak a felelősek.
Sully ekkor a lehető legjobb döntést hozta. Úgy határozott, hogy leteszi a gépet a Hudson folyón – ahhoz azonban, hogy ez a művelet sikeres lehessen, egy összehangolt akcióra volt szükség, ami érintette a kapitányt, a légiforgalmisokat, a legénységet, a komp üzemeltetőket. Ők mind egy emberként fogtak össze és sikerül megmenteni mindenki életét. Sullyból pedig hős lett, őt azonban ahogy telt az idő, úgy fogta el egyre inkább a kétség: vajon jó döntést hozott?
Nem úgy Eastwoodot. A lassan 90 éves rendező ezúttal (is) mesterien nyúlt hozzá a témához és higgyétek el, ebben sem az iránta érzett tiszteletből, semmi egyéb okból kifolyólag nincs túldicséret. Igaz, ami igaz, meglehetősen hazafiasra (másképp inkább hősiesre) sikerült a téma feldolgozása, de ha egy picit mögé nézünk az eseményeknek, akkor rájövünk, hogy ez teljes mértékben indokolt.
Mind a látvány, mind a történetvezetés (értsd: a feszültség fenntartása) hibátlan, még annak tükrében is képes a néző végig izgulni, hogy tudja milyen kimenetelre számíthat. Tom Hanks ismét hozza a megbízhatóan zseniális alakítást, amit mindenki vár tőle, összességében a Sully egy remek és egyben csodálatos (féldokumentum) film lett.
Az egyetlen amibe esetleg csomót lehet találni, ha már a kákát vizsgáljuk, az a történet vs. játékidő kérdése. Az események sorozata ugyanis nem igazán tölt ki egy bő másfél órás filmet, ezért szükség volt némi tölteléktörténésre. Emiatt ugyan húzhatnám a szemöldököm, de nem teszem. Egyfelől azért nem, mert ezek az epizódok sem untattak egy percre sem, másrészt azért nem, mert ezt máshogy nemigazán lehetett volna megoldani.
A Sully tehát egy szép főhajtás egy hős előtt, s ami a valóságban szinte egy csodának tűnt, ezúttal a filmvásznon is remekül működik. Maximálisan ajánlott megtekintésre, és álljon itt egy pontszám is a biztonság kedvéért: 8per10
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!