No Man’s Sky játékteszt




Noha marketinges szempontból nincs is szerencsésebb annál, mint amikor a terméket elkapja a hype, a jelenség iszonyú veszélyes tud lenni. Túl azon ugyanis, hogy az egekbe emeli az emberek érdeklődését, sajnos általában ezzel párhuzamosan az elvárások is csillagászati magasságokba szöknek. Pláne nagy a beton arccal történő érintkezésének esélye, ha a hype közepette a készítők behazudnak mindent, amit a rajongók várakozás közben igényként vizionálnak. Hölgyeim és uraim: íme a No Man’s Sky, avagy hogy lehet nagyot zuhanni az égből.

Volt egyszer, hol nem volt, egy független kis fejlesztőgárda, a Hello Games. Ők aztán kitalálták, hogy megalkotják a világ legambiciózusabb játékát, ahol nem csak bejárhatjuk az űrt (az univerzumot? a galaxist?), de 17 millió csillió égitestet, amire emberi ésszel felfogható időn belül semmi esély, de hát minél hosszabb a szám, annál jobban mutat. Csak mi, az űrhajónk, a végtelen világ, no meg egy kis kereskedelem, egy kis harc, jó adag felfedezés és a titok, hogy vajon mi lehet a galaxis közepén. Minden bolygó más és más, megszámlálhatatlan élőlény, porig rombolható környezet…hihetetlenül hangzik, nemde? Hát ideje lenne megtanulni, hogy ami hihetetlennek hangzik, az legtöbbször az is. Ezúttal sincs ez másképp.

A szerencse a szerencsétlenségben, hogy én már öreg róka vagyok. Jó pár éve semmilyen ígérettel és gameplay videóval nem tudnak megetetni, főleg nem olyanokkal, amik csak pár percesek. Ha láttam 3 órányit, akkor ott már talán beveszem azt, hogy nem akarnak átverni, de a No Man’s Sky esetében ez meg sem fordult a fejemben. Az elvárásaimat mesterségesen tartottam alacsonyan, így érkezett el a pillanat, amikor végre elindíthattam a játékot, hosszú-hosszú várakozás után.

maxresdefaultEgyből egy bolygón találtam magam, a hajóroncsommal, első feladatként annak megjavítására kellett fókuszálnom. Az itt eltöltött nagyjából egy óra bőven elég ahhoz, hogy megismerkedjünk a miértekkel, a hogyanokkal és a kezelőfelület használatával, mire felszállhatunk, addigra már nem kétségbeesve fogjuk keresni hogy mit hol találunk, hanem aránylag magabiztosan kattogtatunk. Ha egy másik játékról lenne szó, akkor azt mondanám, hogy ami ezután következik azt pedig már nem szeretném elspoilerezni… a No Man’s Sky viszont szerencsére megkönnyíti a dolgom. Itt ugyanis egyszerűen nincs mit elspoilerezni. Szigorúan véve nincs történet: tényleg csak mi vagyunk, az űrhajónk, egy kis kereskedelem, egy kis harc és rengeteg nyersanyag gyűjtögetés.

Rengeteg. Nyersanyag kell a felszálláshoz, a ruhánkba, a hajtóműbe, a hajtómű üzemanyagába, hogy pénzt keressünk, hogy kereskedjünk. A nyersanyag bányászat pedig egy idő után nagyon unalmassá válik, hiába van aránylag sokféle, ha egyszer mindnél ugyanaz a szisztéma. Ez azonban nem csak erre, hanem a játék egészére igaz. Pár óra játék után ugyanis elfogynak az újdonságok és azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazt kell csinálni újra meg újra és újra. Ugyanolyan bolygókon ugyanazokat a nyersanyagokat gyűjtögetni, ugyanolyan állomásokra menni, ugyanolyan hajók közül válogatni. Minden ugyanolyan, csak a színük más: hiába van 17 trillió bolygó, ha egyszer a valódi különbségek elenyészőek.

Minket pedig ekkor már csak egy dolog vezérel: eljutni az univerzum közepére.

Alapvetően nekem nincs bajom a repetitív játékmenettel. (életemben legtöbbet a Settlers 2-vel játszottam). Kimondottan jól esik napi egy-két órát gyűjtögetni, fejlesztgetni és haladni egy játék világában. Sajnos a Hello Games annak ellenére, hogy kimondottan ennek rendelte alá a játékát, számtalan olyan megoldást eszközölt, ami ellehetetleníti a szórakozásunkat. Az invertory mérete rendkívül kicsi, ráadásul a gyűjtögetés túlságosan időigényes, de ezeken felül érthetetlen maga a kezelőfelület direkt túlbonyolítása is, gondolok itt elsősorban arra, hogy minden esetben hosszan nyomva kell tartanunk a gombot, ha valamit csinálni szeretnénk. Ez persze csak elsőre tűnik bagatell problémának, hosszú távon rendkívül idegesítő. Ahogy idegesítő az is, hogy az előzetes anygokkal szemben mennyire csúnya és élettelen a játék: nem nagyon fogunk találkozni élővilágtól hemzsegő bolygóval, ha véletlen mégis, akkor azt kívánjuk majd, bár ne tettük volna: a random testrészek egymásra pakolása elég morbid eredményeket szült.

Ezzel együtt az egész játék fakó és csúnyácska. A kereskedelem végtelenül leegyszerűsített, a harc egyszerűen idegtépő, az pedig oké, hogy nem ígértek űrszimulátort, de az amit kaptunk még így is nagyon de nagyon kevés, az űrhajónk úgy repked, mintha kötélen húznák. Mindezek ellenére azonban kitartóan játszottam és még élvezni is tudtam, egész addig a pillanatig, amíg a kíváncsiságom úrrá nem lett rajtam és elspoilereztem magamnak, hogy mi vár rám az univerzum közepén. Ezt tényleg nem lövöm le, akit érdekel lesse meg youtube-on, maradjunk annyiban, hogy ott fejeztem be a játékkal közös pályafutásomat.

Bár a véleményem összességében negatív, ez nagyban köszönhető annak, hogy a hype egy AAA-s játék árára duzzasztotta a No Man’s Sky-t. Ez ugyanis egy indie játék, kis fejlesztőgárdával, ami képtelen megfelelni az elvárásoknak. Ehhez Rockstar méretű csapat kellett volna, GTA5 költségvetéssel. Csak minket, játékosokat ez nem érdekli, minket az érdekel, hogy 60 eurót fizettünk egy olyan termékért, aminek a valós ára valahol 15 euró környékén kellene, hogy legyen.


Ez lett tehát a No Man’s Sky: tengernyi be nem váltott ígéret, egy játék, ami olyan széles, mint egy óceán, csak sajnos olyan sekély, mint egy pocsolya.
[fb_button]

3 hozzászólás

  1. Én pedig áldom az eszem , hogy nem rohantam megvenni (részvétem annak aki igen) és inkább megvártam az eredményt. Igazából a látottak és hallottak (valamint bevallom, hogy egy letöltött tört verzió kipróbálása után) azt kell, hogy mondjam, hogy lyukas garast sem adnék ki ezért a játékért. Igazából , ha mindenképpen mércét kellene állítanom rá, azt mondanám: ez egy erősen félkész, alfa stádium elötti játék . Annak tőkéletes lenne. Kár érte….

    Reply
    • A hype miatt én is gondolkoztam rajta hogy előrendelem, de már akkor is drágállottam…

      Reply
  2. Ez nem hype, pláne nem üzleti húzás, hanem konkrétan a gamer társadalom megtévesztése, megalázása, kihasználása volt!
    Az ilyet más termékeknél ÁTVERÉSNEK, CSALÁSNAK hívják és büntetik!
    Sean Murray-nek és a Hello Gamesnek is a bíróságon volna a helye!

    Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .