Légy valaki (2016) – kritika




A legtöbb ember élete során többször is eljátszik legalább két gondolattal. Az egyik, hogy pontosan milyen forgatókönyvet követne, ha megnyerné a lottó főnyereményt és rászakadna a pénzeszsák, a másik pedig, hogy milyen lenne az élete, ha híres (és ezzel együtt persze gazdag) lenne. Világhírű színész, vagy énekes, esetleg Justin Bieber maga. Nos Jordan Jay megéli az álmot: ő maga a tini popsztárok alfája és omegája. Senki sem gondolná róla, hogy ez számára mekkora teher és mélyen, legbelül másra sem vágyik, mint egy egyszerű, hétköznapi életre. Hátrahagyva a hírnevet és a csillogást csak egy átlagos tini átlagos problémáira vágyik, átlagos kapcsolatokkal, szerelemmel, barátokkal.

A mókuskerékből -pláne ha az a kerék ennyire pörög- azonban nem olyan egyszerű kiszállni. Jordan előtt azonban egyszer csak ott terem a lehetőség és ő egy pillanatig sem tétovázik: megpattan és a sors Emily, egy teljesen átlagos, hétköznapi, kisvárosi lány mellé sodorja.

Bár kettejük életét és életvitelét egy hatalmas szakadék választja el, ahogy egyre jobban megismerkednek, úgy döbben rá Jordan arra, hogy mennyi közös van bennük és bár szinte lehetetlennek tűnik, hogy valamelyikük feladja az életét a másik kedvéért, kettejük kapcsolata egy varázslatos utazás kezdete.

Na jó, ez az utolsó mondat egy kicsit túlságosan marketingesre sikerült, természetesen ennyire mély érzelmeket azért ne várjunk a Légy valaki-től, helyette inkább gyorsan tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy tinifilm – és nem csak azért, mert tinik története tinikről, hanem elsősorban azért, mert tiniknek is szól. Ha ezt sikerült memorizálnunk, akkor érdemes boncolgatni egy kicsit, hogy mit is látunk, mert ennek tükrében azt mondhatom, hogy én biza elégedett voltam.

Elsősorban azért, mert a Légy valaki sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Azt ugyan nem ragoznám, hogy mire számítottam, de egy gyenge tévéfilm minőségnél nem nagyon reméltem többet, ennek ellenére megvannak a filmnek a maga pillanatai. Azt már nem merem leírni, hogy működött a kémi a párosnál, mert túlzás lenne ezt állítanom, maradjunk annyiban, hogy nem volt gond velük. Ami sokkal inkább dicséretre méltó, az az, hogy el tudott rugaszkodni az atmoszféra a Disney Channel mélységeitől és ugyan csak érintőlegesen, de többször elértünk olyan mélységeket a drámaiságban, ami miatt érdemes volt odafigyelni arra, ami a vásznon történik.

Összességében egy helyenként megkapó történéseket felvonultató, elégséges színészi játékkal előadott tinidrámát kaptam, amit tulajdonképpen inkább élveztem, mint nem. Nyilván nem lett egy klasszikus, de épp eléggé komolyan vette magát ahhoz, hogy a gagyi jelző ne jusson eszembe, ennél többet pedig végképp nem várok egy ilyen mozitól.


Ha épp egy kis drámával megfűszerezett tinisztorira vágynátok, de nem akartok a zsebkendő után  nyúlkálni (Csillagainkban a hiba, Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni), akkor ez egy elfogadható választás.
[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .