Az ezredfordulót követően is született korszakalkotó trilógia, méghozzá legnagyobb örömömre épp az akció területen. 2002-ben még Doug Liman vezérletével kezdődött meg A Bourne-rejtély kibogozása, de aztán 2004-ben (illetve 2007-ben) már Paul Greengrass vette át a gyeplőt, hogy tovább bonyolítsák a szálakat Matt Damonnal A Bourne-csapda, illetve A Bourne-ultimátum berkein belül.
Túl azon, hogy mindhárom film remekül használta azt az alapkoncepciót, amit utána a Craig féle Bond éra is átvett, azon kevés sorozatok egyike Bourne kalandja, ahol a remek első epizódott még minőségibb folytatás(ok) követte(k). A 2007-es epizódot követően azonban nem érkezett újabb folytatás -kissé érthetetlen módon-, s bár 2012-ben kaptunk egy Bourne-hagyaték-ot, az valahogy nem volt az igazi, s nem csak Matt Damon hiánya miatt.
A töltött káposzta és ugye a bevált franchise viszont felmelegítve is remek, így hát újra összeállt a kiváló páros, Greengrass és Damon, hogy megpörgessék még egyszer a Bourne kalandot. Hogy ezúttal is sikerült-e belenyúlni a jóba, vagy ekkora kihagyás után már a karakterrel együtt az egész franchise megöregedett? Nos, ez volt a kérdés a Jason Bourne kapcsán.
Főszereplőnk hiába éli a visszavonult akcióhősök klisés, balkáni aprópénzért bunyózó, egyszerű életét, a múltja elöl ő sem képes végleg elbújni. Nicky Parsons és ezzel a múlt, no és a meg nem válaszolt kérdések egyszer csak felbukkannak, Jason pedig nyomozni kezd, s mindenáron ki akarja deríteni, hogy pontosan mi is történt az apjával. Ez azonban -nyilván- nem fog egyszerűen menni, hiszen a Cég nem felejt, s élén az ismét remekelő Tommy Lee Jones-szal mindent megtesznek, hogy elkapják Bourne-t.
Innen pedig már minden folyik a megszokott mederben, amolyan jól ismert Greengrass-Damon módon. Az ismerős karaktertípusok ezúttal is visszaköszönnek, s az remek pozitívum, hogy akciójeleneteket azóta sem felejtettek el jól megkoreografálni: e tekintetben nem lesz panaszunk a filmre, sőt, ha a jól ismert hangulatot várjuk, akkor sem, mert azt sikerült megtartani.
Nagy kár, hogy a történetre ugyanez nem mondható el. Tény és való, hogy az első három epizód sem dicsekedhetett bonyolult és összetett scripttel, de az egyszerűsége mellett legalább igyekeztek hogy minden logikailag a helyén legyen. Ezúttal ez nem sikerült tökéletesen, sokszor fogjuk azt érezni hogy logikai bakikat egy kézlegyintéssel elintéznek – egyszerűen nem áll össze egy kerek egésszé az egész, és a realitás (ami miatt annyira lehetett szeretni a trilógiát) is veszített a látvány oltárán.
Összességében viszont még így is egy nagyon jó kis akciómozi lett a Jason Bourne, ami ugyan nem tudott felnőni az elődei által támasztott elvárásokhoz, de még így is élvezetes kikapcsolódást nyújt.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!