2016-ban immáron hetedik alkalommal invitált bennünket egy hosszú éjszakára a Corvin Mozi. Hat teremben, összesen harminc vetítés várta a szórakozni vágyókat. A szervezők tizenhét különböző filmmel készültek, amelyek között megtalálhatóak voltak a már kifutóban lévő filmek, illetve két premier is (Hardcore Henry, és A főnök). Így mindenki kiválaszthatta a kedvére való filmeket.
Előkészületeket tekintve érdemes minél hamarabb beszerezni a karszalagot, mivel az eddigi tapasztalat szerint gyorsan elkelnek. Azután pedig aki meggondolná magát, már csak a közösségi média erejében bízhat, hátha valaki mégis megválna a sajátjától. Idén szalagonként háromezer-négyszáz forint leszurkolása után, megkaptam a belépőt és egy részletes programlistát.
Az ez évi felhozatala úgy gondolom, hogy gyengébb volt a tavalyinál, de ettől még sikerült egy egészen jó programot kialakítani. Dacára a széles választéknak, sajnos az időkeret öt film megnézését teszi lehetővé (kivéve, ha menet közben meggondolod magad, és beülsz egy másik vetítésre). Ezért érdemes jól átgondolni a sorrendet! Két kivétellel minden film szinkronos volt, a legtöbb kétdimenziós, de biztosítottak háromdimenziós vetítést is.
Szerettem volna minél több műfajba belekóstolni, így az én sorrendem a következőképpen alakult:
Zootropolis a könnyed kezdés miatt, Deadpool a nehezebb poénokért, A nagy Dobás a komolyabb hangvételért, Ave, Cesare esetében a szereplőgárda imponált, és végezetül pedig az új Star Wars film (ezt szerintem nem kell kifejtenem).
A filmekbe engedelmetekkel nem mennék bele komolyabban, mivel az oldal keresőjében rátalálhattok azok kritikáira. Én inkább az egész éjszaka élményt szeretném átnyújtani a saját szemszögemből. Az első vetítések hat órakor vették kezdetüket. Érdemes legalább fél órával korábban érkezni, ha jó helyet szeretnél magadnak! A korábbiakból tanulva, komoly túlélő szettel készültem idén. Délutáni órákban tettem egy kiruccanást, hogy feltöltsem a készleteket. Ugyan a büfé egész éjjel rettenthetetlenül üzemelt, de a megfelelő cukor, szénhidrát és koffein mennyiséget javallott jó előre beszerezni. Ezek után már „csak” annyi a dolgunk, hogy elfoglaljuk helyünket tekintve, hogy sokan élet-halál harcot vívnak az utolsó sorokért. Itt azért megjegyezném, hogy senki nem maradt hely nélkül mire az előadás elkezdődött.
Elsőként a Zootropolis került terítékre. Itt még persze mindenki friss és üde, még csak távoli gondolat, hogy reggel hatkor is zombi módjára itt fogunk ülni. A film nekem tetszett, érezni rajta, hogy tényleg valami élvezhetőt szerettek volna csinálni az alkotók. Történetért ugyan nem mentek messzire, hiszen ezt már láttuk hatvanféle más feldolgozásban. Ám a Disney az Disney marad örökre. A poénok működnek, mivel eléggé hangos volt a terem a nevetéstől. Közben persze mindenki bőszen fogyasztotta a különböző menüket a büféből. Higgyétek el nekem, aki már az első előadáson hatalmas adagokat tol magába, a negyedik filmet többségében már komoly hiányosságokkal fogja elmesélni a barátainak.
Ezt követően gyors hólyagürítés, majd jöhet a Deadpool, ami szintén nagyon tetszett. Abszolút üde jelenségnek hatott megannyi szuperhős film után, groteszk humora magasan társai fölé emeli.
Harmadiknak jött A nagy dobás című film: nagyszerű alkotásról van szó, zseniális szereplőgárdával és egy meglehetősen kényes témával. Hallottam, ahogy többen is csalódottan távoztak, mert azt hitték valami pörgős dolgot fognak látni. Ám aki egy sort is elolvas az ismertetőből tudja, hogy itt a témának van központi szerepe, nem az akciónak. Vetítés alatt, tizenegy óra után már elég sokszor hallottam felcsendülni, a már jól ismert energiaitalos dobozok nyitóhangját. Illetve mogyoró vagy chips és egyéb rágcsálnivalók illata szállt a levegőben. Itt vette kezdetét az éjszakai üzemmód. Aki eddig csak lámpaoltás után tette, az most ettől a ponttól kezdve bátran járt kelt a kívülről hozott dolgaival.
Negyedikként az Áve, Cézárnak kellett helytállni. A vetítés fél kettőkor indult és majdnem hajnali háromig tartott. A film vegyes érzelmeket keltett bennem. Úgy gondolom, hogy ezt az alkotók hazai földre szánták, mivel olyan utalásokkal van tele, ami nekik bír jelentőséggel. Ezt az is alátámasztja, hogy elég hamar kezdtek az emberek elszivárogni, még mielőtt érthetővé vált volna a történetszál.
Végül elérkeztünk az utolsó felvonáshoz, ami nekem a Star Wars filmet jelentette. Erről mindenkinek biztosan van szilárd véleménye, ezért én nem boncolgatnám. Hajnali négykor azért már erősen érződött a kimerültség, de hősiesen álltam a sarat. Háromdimenziós verzióban is adták a filmet, én viszont a klasszikus kétdimenziós megoldást választottam. A legnagyobb, a Korda teremben vetítették le, ahol négyszázhatvan ember fér el. Amikor elsötétült a terem és körbenéztem, a nézőszám a százat sem érte el. Akik pedig ott voltak azok nagyrészt erőteljes bólogatásba kezdtek, de olyan rutinos is volt, aki már eleve párnával érkezett.
Reggel hat óra után néhány perccel pedig egy megviselt és fáradt, leginkább zombikra hasonlító tömeg kezdett a kijáratok felé vonulni. Egy külső szemlélő azt hihetné, hogy a The Walking Dead következő évadának forgatási jelenetébe csöppent.
Összességében a szervezés jó volt. Minden előadásra időben beértünk, és pontosak voltak a kezdések is. Elegendő szüntet hagytak két vetítés között a nézők ügyes-bajos dolgainak elintézésére. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik, így a sorban állás sajnos nem a legkellemesebb, de ha már túlélted, nagy baj nem lehet. A nagyobb tömegek irányításán volna még mit csiszolni, mindenesetre elismerésem a szervezőknek. Határozottan állíthatom, hogy idén is pozitív élménnyel lettem gazdagabb.
Ajánlom mindenkinek, akiben van elég elszántság és persze koffein. Javaslom, hogy mindenképpen vigyél valakit magaddal, jól jöhet még a hajnali órában egy ember, aki oldalba bök. Hacsak nem együtt húzzátok a lóbőrt…
-Szőke Richárd-
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!