Dark Souls 3 teszt




A nagybetűs hangulat. Ha van játék, amire zokszó nélkül rá lehet mondani, hogy a legfőbb mozgatórugója a általa létrehozott atmoszféra, akkor az a Dark Souls sorozat. A világvége után járunk, ahol alig maradt bármi, amiért harcolni, vagy élni lenne érdemes, körbevesz az enyészet és a pusztulás, itt kell nekünk helyt állnunk – valahogy.

Érdekes és üde színfolt a FromSoftware gyermeke, noha az üdeség itt egy kissé talán félreérthető jelző, hiszen míg a játékfelhozatalt tekintve ez a jelző valóban megállja a helyét, addig a világ, amibe csöppenünk (immár az ötödik, és egyben utolsó alkalommal) korántsem mondható annak. A Dark Souls 3 pedig visszanyúlik a gyökerekhez, s remekül alkalmazza azok minden erényét és idegtépő tulajdonságát.

Kezdve a jól megszokott harcrendszerrel, ami szinte semmit sem változott. Ezúttal is nagyon jó érzékkel kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló staminával, s ami a legfőbb, egyetlen pillanatra sem érezhetjük magunkat nyeregben, mert amint nyeregben érezzük magunkat, a játék azonnal fejbe legyint és helyrerak. Igen, a Dark Souls most sem lett az a könnyed esti kikapcsolódás, noha az eddigiek közül valóban ez lett a legkönnyebb epizód – még így is, a mai játékokhoz szokott agynak hatalmas kihívást jelent a végigjátszás.

De akit beszippant ez a világ, azt egy pillanatra sem tántorítják el a nehézségek. Nem foglalkozunk azzal, hogy a szörnyek újratermelődnek (igen, megint), nem azzal, hogy számtalanszor neki kell futnunk egy-egy főellenségnek, mire legyőzzük. (itt jegyezném meg, hogy ez a része érezhetően egyszerűbb lett a Dark Souls 3-nak, mint ahogy azt az eddigiekben megszokhattuk. Ha ügyesek vagyunk és leleményesek, no meg ha nem ez az első epizód, amivel játszunk, akkor a legtöbb boss 2-3 próbálkozással legyűrhető)

Hiszen -ahogy a bevezetőben is írtam- a játék atmoszférája egész egyszerűen hihetetlen, a maga nemében hibátlan. Ez igaz mindegyik epizódra és ez most sincs másként: a dizájnerek és a pályatervezők irdatlan munkája egyszeriben visszaköszön: a helyszínek változatosak, sötétek, komorak, reményvesztettség süt minden egyes pályaelemről, ráadásul a szörnyek még félelmetesebbek, mint eddig bármikor, no és megjelenésük kellőképpen változatos ahhoz, hogy egyetlen percre se unatkozzunk, vagy érezzük önismétlőnek a történéseket.

2980097-dark-souls-iii-6A kalandunk hosszú, tartalmas és (nem meglepő módon) tökéletesen megalkotott: komótos játékkal, vérnyomáscsökkentő szünetekkel simán ki lehet hozni 35-50 órát a sztoriból, erre pedig még jönnek majd az extra tartalmak, úgyhogy azt hiszem nem lehetünk elégedetlenek.

Az egyetlen hiba, amit felróhatok, az az, hogy ez a kaland Dark Souls mércével mérve könnyűre sikeredett -egy árva kontroller sem látta kárát a játéknak-, de azt hiszem, hogy amennyire ez hiba, legalább annyira üdvözítő újítás is. Mindent összevetve viszont a FromSoftware gyermeke tulajdonképpen egy hibátlan alkotás.



Egy olyan játék, egy olyan világ, amibe mindenkinek bele kell kóstolnia, mert ma már ritka, hogy egy ilyen komplex alkotást vehetünk a kezünkbe. Kalandra fel!
[fb_button]

3 hozzászólás

  1. miért van az ,hogy ha megakarom nyitni a játékot akkor a steam-et nyitja meg ?

    Reply
    • Nem most írtad a commentet..de crackeld meg a játékot 😀

      Reply
    • Mert egy másolt cuccot próbálsz indítani. Ha még ehhez is balfasz vagy, akkor ne erőltesd..

      Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .