Cloverfield Lane 10 kritika

Matt Reeves rendezésében mindenféle különösebb felhajtás nélkül készült 2008-ban, egy Found footage stílus (kézikamerás) alkotás Cloverfield címmel. A produceri teendőket az azóta magasan ívelő J. J. Abrams látta el. Fontos eleme volt a feszültségkeltés, és a folyamatos bizonytalanság fenntartása. Összességében jó kritikákat kapott és a közönség is szerette.

Azóta elég sok idő telt el, és mondhatni ismét titokban készült az új Cloverfield Lane 10 is. Sokan próbálják úgy kezelni, mint ha a két film közt szoros kapcsolat lenne. Nem hibáztatok senkit, mivel a marketing is ezt sugallta, pedig a hasonló címen, és az azonos produceren kívül, nem nagyon van más, ami közös lehetne a két alkotásban. Épp ellenkezőleg, szöges ellentéte „elődjének”, mivel itt a nagyváros helyett egy bunker ad otthont a történetnek. Nincsenek nagy tömegek, vagy katonai egységek, akik megtöltenék a hátteret. Itt csak három ember van fókuszban egy szürke falak közt berendezett szűkös óvóhelyen.

A történet szerint Michelle (Mary Elizabeth Winstead) egy autóbalesetet követően sérülten tér magához egy ablak nélküli szobában. Hamar betoppan megmentője Howard, (John Goodman) és első hallásra képtelen dolgokat állít. Elmondása szerint támadás érte a világot, a levegő mérgező, mindennek vége, a legbiztonságosabb hely pedig az általa épített hermetikusan elzárt bunker.

Van velük még valaki, Emmett (John Gallagher Jr.), ő is a bunker lakója aki, valamivel korábban megsérült a bejutáskor. Így pedig már hármójuknak kell együtt boldogulniuk. Három különböző, mégis jól körülhatárolható jellemről van szó. Howard és Michelle a két véglet, kettejük között pedig Emmett ingadozik (egy darabig). A házigazda Howard kijelentéseit a helyzet súlyosságáról, erősen megkérdőjelezi Michelle, aki mindenáron szeretne kijutni a betonbörtönből. Feladata közel sem egyszerű, és közben titkokba botlik, melyek további félelmekre adnak okot. A főszereplőnek és a nézőnek is, komoly döntést kell hoznia melyik oldalra is áll: Howard vajon igazat mond, vagy egyszerűen egy őrült pszichopata, aki a pincéjében tartja áldozatait? Menetközben mindkét lehetőség teret nyer, hogy ne legyen egyszerű a dolgunk. A konfliktus csúcspontján már persze minden gyanús, vagy legalábbis megkérdőjelezhető. Amikor pedig már nincs más hátra csak előre, minden titkokra fény derül. Majd pedig kimerítő választ kapunk arra is, hogy Howard kijelentései mennyire állják meg a helyüket. Azért még nincs minek örülni, mert a fekete leves így is a végére marad.

A film erős jellemvonása a nyomás, és a feszültség állandó fenntartása „elődjéhez” hasonlóan. Ezek pedig egyre fokozódnak a film végéig. A klausztrofóbia érzete szinte folyamatos, kevés olyan alkalom van, amikor ne éreznénk, hogy épp oly kevés a hely, mint a lehetőség a kiút megtalálására. Én személy szerint szerettem volna nagyobb rálátást a karakterek személyiségére, annak ellenére, hogy a történet ezek komolyabb mélysége nélkül is megállja a helyét. John Goodman nagyot alakít, de valahogy nem tudtam meg eleget az általa játszott Howardról. Lehet csak én éreztem így, de engem többször is elfogott a hiányérzet. Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna még mélyíteni a jellemeiket. A színészi teljesítmény ettől függetlenül jó, Mister Goodman számomra kifejezettem pozitív csalódás volt. Kicsit féltem tőle milyen lesz, de határozottan állíthatom, hogy megfelelő választás volt a szerepre. A plakáton az a felirat szerepel: A szörnyek sok formában érkezhetnek. Ezt a film pedig igyekszik nem elfeledtetni velünk a százöt perces játékidő alatt. Ha lesz folytatása, remélem nem várnak ismét nyolc évet vele.

Összegzésül a film nekem tetszett, bátran ajánlom bárkinek, aki szereti ezt a műfajt, vagy csak egy jó kis izgalomra vágyik. Az pedig, hogy nem Found footage stílusban készült, már önmagában nagyobb potenciált hordozott számomra. Mindenképp megér egy mozit. Viszont aki egy rakás CGI űrlényt vár, az sajnos csalódni fog.
-Szőke Richárd-
[fb_button]