Adam’s Venture játékteszt

Mielőtt ténylegesen elkezdem a cikket szeretném leszögezni, hogy nem bosszú vagy lejáratás gyanánt készült a kritika. Semmiképpen nem arra buzdítalak benneteket, hogy ne játsszátok ezt a játékot, viszont én úgy éltem meg mint egy félresiklott nagyszerű lehetőséget amiből tanulnunk kell. Tisztelem a készítők jó szándékát, amiért elkészült ez a játék… vagy annak nevezett valami. A játékról röviden csak annyit érdemes tudni, hogy három régebbi epizodikus játék amolyan remake-je. Egy kissé szúrós megjegyzést hagyj, engedjek meg itt magamnak: a filmiparban is sok jóra vezetett már az újragyártás, nyugodtan essünk a játékkészítésnél is ebbe a hibába.

Adam Venture és Az elveszett jókedv fosztogatói

Tegye fel a kezét az, aki nem vágyik egy olyan kalandjátékra, amiben nincs vagy minimális az erőszak, a gyilkolás csak színtiszta kaland logikai rejtvényekkel, mászkálással, ugrálással, felfedezéssel, csapdákkal, stb. Remélem, jó pár ilyen van. Miért van erre szükségünk? Mert már van Tomb Raider-ünk meg van Uncharted sorozatunk is, az kiszolgál minket, amikor akciós, kicsit öldöklős Indy-hez van kedvünk, de mi van akkor, amikor a klasszikus Indy kellene nekünk. Ez a kaland játék például. Mi a baj vele? Hát csak egy, de az nagyon: nem kalandos, ez azért egy kaland játéknál lehet, hogy nem kis probléma. Bekell, valljam régen játszottam ilyen egysíkú és unalomkísért játékkal.

Hagy hozzak egy kedves kis példát. Rögtön az elején öreg prof apánktól megkapjuk a parancsot, hogy keressünk meg neki egy könyvecskét valahol a könyvtárban, mert ő bizony ott felejtette. Na, itt kellett volna az öregek otthonába dobni a szikkadt múmiát és befejezni a játékot, jobb értékeléseket kapott volna. Szóval elindulunk keresni a könyvet és miután csatlakozik hozzánk a könyvtár új, csinos asszisztense végig interakciózzuk a könyvtárat. Amikor keresgélünk, a polcok között a játék annyira unja magát, hogy a harmadiknál már nem olyasmit mond, hogy „books about economy” hanem csak simán „books about something”. Ez most komoly? Annyi fáradtságot nem vettek, hogy felvegyenek 5-6 variációt ehhez a részhez? Hogy megteremtsék az atmoszférát? Nem is beszélve a szláv nyelvet beszélőkre jellemző angolra. Aki esetleg most játszik vele és az elején tart annak szólok lesz még ez rosszabb. A feladványok számomra nem okoztak különösebb fejtörést, sőt igencsak repetitívnek találtam, volt, hogy tök véletlen kiraktam őket. Talán pont az ilyen sokszínű ismétlődéssel akartak változatosságot csempészni a játékba? Érdekes szemlélet meg kell hagyni.

Adam Venture és A végzetes interakciók temploma

A történet elemzésével sem járunk jobban, mert nem lehet rajta mit elemezni. Egyszerűen annyira bagatell, hogy ha leírnám, akkor az hosszabb lenne magánál a cselekménynél. A történetben nincs szinte semmi fordulat, csak úgy csordogál az egész, mint egy lassú patak, de mi éppen vadvízi evezést terveztünk, hát pechünk van, a játék tele van gátakkal és mókára alkalmatlan. Röviden azért, mégis a történet: mi lennénk ősi macsó kalandor, ki elmegy megkeresni az Éden Templomát. Időközben ellenfelünknek szegül a gonosz Clairvaux társaság. Ugye milyen félelmetes. Aztán fogságba essünk, majd kiszabadulunk és Jeruzsálembe kötünk ki Salamon Templomába és megmentjük a világot blablabla. Én azt mondom, ne akadjunk fel ilyen apróságokon, hisz ha egy filmet nézzünk, hogy mi történik A pontból míg B pontba érünk az még a legmindfuckingosabb filmnél se sem lesz jobb eredmény, maga a csupasz cselekmény ott sem több igazából, az elbeszélés módja, ami kiemel valamit a tömegből a legtöbbször. A játékban sokszor ez maga a cselekvés, amit csinálunk a karakterrel vagy lényegében bármivel. Itt kérem, szépen ez két gombban merül ki, alapértelmezett opcióban az „E” és az „F”. E-vel mászunk fel létrákra, veszünk fel tárgyakat, kezdünk bele egy rejtvénybe, gyújtunk meg valamit, szállunk be egy autóba, az F-vel használjuk az ilyen lasszószerű kampónkat, de azt jó sokszor. Aztán ne is beszéljek az olyan furcsaságokról, mint akkor beszakad alattunk a kút és egy barlangba csöppenünk, majd mikor interakciózzunk titkárnőnk rögtön ott terem, tehát nem csak túl van nyomva a játékban ez a fajta kvázi irányítás, de a történetben még paradoxonokhoz, életszerűtlenségekhez is vezet, szóval nem csak a játékélményt, hanem még a sztorit is irrevelánssá teszi.

Adam Venture avagy az utolsó kalandor lovag

A grafika annyira nem vészes, sőt igazából elég szép és most jön a DE, tele van bevillanásokkal, apró szaggatásokkal. Azt is elrontották hebrencs munkával, ami kompenzálhatta volna a mű egészére jellemző átgondolatlanságot, valahol igénytelenséget. Elnézést, de nem tudok szemet hunyni afelett, hogy egy olyan potenciálisan egyeduralkodó művet hozhattak volna létre, aminek a mostani piacon nem lett volna nagyon vetélytársa. Inkább megpróbálok sírva nevetni az egészen és ilyen szellemben írtam meg ezt a kissé rendhagyó kritikát.
-K. Mester-
[fb_button]