A Bebukottak, akik már Káin gyermekei

Monory Mész András 1984-85-ben készült dokumentumfilmje, a Bebukottak, az elmúlt évtizedek egyik legdöbbenetesebb alkotása (talán nem csak) magyar viszonylatban. A másfél órás riportfilm a tököli Fiatalkorúak Bv. Intézete mindennapjaiba enged egy kis betekintést, vagy inkább a megszólaltatott fogvatartottak életébe. Noha a Bebukottakban többen is megszólalnak, három igazán döbbenetes történet még így is kiemelkedik a többi közül és (bár tudom, hogy rettentően klisésen hangzik) aki egyszer látta, az soha nem felejti el a hallottakat.

30 év. Ennyi telt el a forgatás óta, s mint az összes hasonló doku esetében, itt is sokakban felmerült a kérdés: mi történt a szereplőkkel? Erre a kérdésre sajnos a legtöbbször nem kapunk választ, ez azonban egy kivételes eset: Gerő Marcell hosszú évek munkájával utánajárt, hogy mi lett a fent említett három fiatal sorsa, így született meg a Káin gyermekei, ami ugyan egész más, mint a Bebukottak, de legalább annyira torokszorító és sokkoló. A három egykori elítélt, Pásztor Pál, Nagy József Gábor, valamint Barcsai Zsolt mára már a negyvenes éveik végét tapossák. Mindhárman gyilkosok. Létezik feloldozás? Van második esély? Erre kereste a választ Marcell, és nem csak kereste, meg is találta.

Hetekig lehetne azon vitatkozni, hogy végül a megfelelő kérdéseket tette-e fel, de azt hiszem, hogy nem ez a fő kérdés. Nem a kérdések számítanak igazán, hanem a válaszok, azokhoz pedig -hangozzék bármilyen furcsán is- ebben az esetben nem kellenek kérdések.

Három életút, ami egy közös pontból indult: hosszú évekkel Tökölön, és egy stigmával a homlokon. Bár mindhármójuk más és más utat járt be a börtönévek után, a célállomás szinte ugyanaz lett. Pásztor Pál története akár hétköznapinak is nevezhető: megromlott viszony az apával, egy balul sikerült pillanat, börtön, majd a szabadulás után a maga egyszerű valójában a “jó” útra térés: gyerekek, család, egyszerű élet, a vásznon is átütő BAZ megyei szegénysoron. Az ő története a leghangsúlyosabb a Káin gyermekeiben, s egyben talán a leginkább elkeserítő is. Mert bár mindhármójukra igaz, hogy nincs kiút abból, ahova kerültek, Pali esetében ez valahogy sokkal mélyebben átjön, nem véletlen az sem, hogy hosszú percekig, kívülállóként nézhetjük a család életét (aminek ő nem része, a gyerekei viszont igen). Marcell, (ahogy máskor sem, úgy) most sem ítélkezik, csak bemutat – egy olyan életkörülményt, élethelyzetet, aminek hiszem, hogy már hosszú évtizedek óta nem kellene léteznie. Az, hogy ebben a kilátástalanságban, ahol egy átlagember sem boldogul, mire megy, mire mehet Pali, az senki számára nem lehet kérdés. Egy tönkrement, felesleges élet, egy vegetáció. Ami pedig még inkább elkeseríti a nézőt, az az, hogy borítékolhatóan a gyerekekre sem vár sokkal jobb sor.
Barcsai Zsolt esete messze a legérdekesebb (tudom, hogy fura jelző, de mégis). A már a Bebukottakban is érezhető furcsa kettősség mostanra még jobban felerősödött őt illetően: egy megdöbbentően értelmes -leszedált, többek közt kettős gyilkosságért elítélt, vélhetően szociopata- ember vallomása ez.

Tervek mindig vannak, aztán abból sose lesz semmi.

Döbbenetes apróságok és mellbevágó titkok kerülnek elő a régmúltról, ami talán sok mindent megmagyaráz, persze sok mindent nem, mindenesetre felsejlik, hogy legtöbbször van egy kiváltó ok, vagy okok a háttérben. Ez természetesen nem magyarázza a tettet és Marcell egyetlen pillanatra sem akarja igazolni azt, amit ők hárman a régmúltban, vagy a kevésbé régmúltban elkövettek – s talán ez a Káin gyermekei legnagyobb erénye (és a csodálatos fényképezés). Nagy József esetében jön az igazi felismerés: nem igazán az számít, hogy leült 8-10-12 év után az ember milyen irányba indul el, mik a céljai, hogy jó útra tért-e.

Mert vannak stigmák, amik nem tűnnek el soha. Hogy ez rendjén való-e, vagy sem, arra nem keressük a választ. Nem is igazán számít.

Tudom, hogy ismét csak nagyon elcsépelten hangzik, de a harminc évet átölelő Bebukottak – Káin gyermekei páros az a három óra, amit kötelezőszerűen megnézetnék minden középiskolással, többet érne, mint bármelyik hivatalos prevenciós anyag.

Ebből talán sokan megtanulnák, hogy milyen az élet, milyen sors adatik azoknak, akik rossz útra térnek, vagy akár csak egyszer is botlanak egy hatalmasat.
[fb_button]