Quantum Break teszt




Ha TPS játékról van szó, akkor az 1995 óta tevékenykedő Remedy Entertainment tudja, hogy mitől döglik a légy. Akárcsak egy Rockstar, ők is alaposan megfontolják, hogy mikor adjanak ki egy játékot a kezeik közül, de ha ez megtörténik, akkor arra bizony odafigyel a játékos társadalom. Így volt ez a May Payne első és második részénél, így volt ez hét évvel később az Alan Wake esetében is, és így van ez 2016-ban is, amikor végre a kezeink közé foghatjuk a Quantum Break-et. Hiszen kit ne érdekelne egy olyan világ, ahol kedvünkre játszatunk az idővel?

A játék főhőse Jack Joyce, aki hosszú évek után visszatér szülővárosába, ahol egy különös fizikai kísérletbe csöppen, amit barátja, valamint testvére koordinál. A kísérletet támogatók azonban már feszültek és eredményeket akarnak a pénzükért cserébe, így hát Jack cimborája bekapcsolja a masinát – egy időgépet, s ezzel elszabadul a káosz. Jack új képességei az emberiség egyetlen reménysége, hogy valahogy helyreálljon a rend az időben, ám ehhez minden tudását latba kell vetnie.

Ez az a pont, ahol érdemes megállni egy pillanatra és szót ejteni arról, hogy a Quantum Break a maga nemében mennyire jól sikerült alkotás lett, de ezzel együtt arról is, hogy ez a stílus sokaknak nem fog tetszeni. Másképp mondva: biztos vagyok benne, hogy sokan egész más játékot vártak.

quantum_breakItt ugyanis egy nagybetűs Történet van. Ráadásul úgy kommunikálva, amire játékban még nem nagyon volt példa eddig, de ennek (sajnos) ára van, méghozzá az, hogy a Remedy tényleg mindent a sztorinak rendelt alá, egy kicsit a játékmenetet is, de legfőképpen a játék nyújtotta élményt. Óriási szerepe van a szinte megszámlálhatatlan információmorzsáknak (jegyzetek, rádió és tévéadások, foszlányok) amik végigbogarászása elengedhetetlen a történések teljes megismeréséhez, emellett a narráció nem csupán magával ragadó, de szokatlan formát is ölt, hiszen a főszálat kiegészítik a fejezetek végén látható élőszereplős betétek (összesen mintegy másfél órányi anyag!), s ha most arra gondoltok, hogy jaj ne, már megint csak kiszúrták a szemünket valami ócska videóval, ami csak állandóan megszakítja a játékot, akkor megnyugtatlak benneteket, hogy erről szó sincs.

Minden egyes pillanatnak jelentősége van, sőt, hatással van a történetre, ami döntéseinknek köszönhetően többfelé ágazhat, így szinte azonnal újrajátszásra csábít, de nem ez benne a legjobb. Az az, hogy a Remedynek sikerült az, amibe már beletörött pár bicska (khmm Order khmm): azzal együtt, hogy komplex multimédiás élményt nyújt a Quantum Break, nem csak egy gombnyomogató robotnak érezzük magunkat, hanem az első pillanattól az utolsóig játékosnak. Mi irányítunk. Mi döntünk.

A képességeink segítségével (ezek a Time Vision, Time Stop, Time Shield, Time Dodge, Time Rush, Time Blast) változatosan teljesíthetjük az elénk táruló akadályok legyűrését, noha itt is érdemes egy pillanatra megállni. A Quantum Break ugyanis egy fedezékes lövöldének hathat a videók alapján, pedig nem erről van szó. A legtöbb esetben a hangsúly épp azon lesz, hogy mozgásban legyünk, hiszen csak így tudunk majd életben maradni, ráadásul a képességeinket fejlesztenünk kell ahhoz, hogy ne kerüljünk minduntalan bajba, ez pedig a nem túl szerencsés fejlődési rendszer (Chronon-forrásokat kell összeszedegetni) miatt csak a játék végére fog teljes mértékben összejönni. Mindez azonban csupán apró kellemetlenség, hiszen a játék atmoszférája és a hollywoodi filmekbe illő forgatókönyve nem csupán kárpótol, de annyira magával ragad, hogy az ilyen apróságokat jó eséllyel észre se vesszük majd.

Azonban nem mindenki számára ilyen üdítő koncepció ez (nem véletlen kapott felemás értékeléseket a játék). Ha ugyanis úgy állunk neki, hogy mi most egy akciójátékot játszunk és “átrobogunk’ a pályákon (ne tessék szó szerint érteni), ne adj Isten nem óhajtunk másfél órányi videót végignézni, ha már egyszer játszunk, akkor a Quantum Break csupán egy közepes alkotás. A komplex történet és az azt kiegészítő tengernyi apróság nélkül ugyanis semmi nincs, ami miatt kiemelkedne a nagy átlagból, noha szégyenkeznie még ekkor sem kellene.

quantum-break_7Mert a grafikára, a hangokra és az aprólékosan megtervezett pályákra nem lehet egy rossz szavunk se. Arra már igen, hogy a bonyolult puzzle-szerű (gondoljatok csak az összeomló hidas videóra), gondolkozásra sarkalló pillanatokból rendkívül kevés van (a hidas jelenet a legösszetettebb pontja a játéknak), arról nem is beszélve, hogy míg Xbox One esetén aránylag könnyen játszatunk, addig a PC tábor csak a Microsoft Store-ból szedheti le a játékot (aminek természetesen Windows 10 kell a DirectX 12 miatt) és érdemes úgy készülni, hogy a QB a legjobb masinákat is jól megizzasztja.



Még anno úgy terveztem, hogy azzal zárom soraimat, hogy a Remedy megint megcsinálta, de az az igazság, hogy nem csinálta meg. Egy remek, kerek egészt alkotó multimédiás élményt kaptunk, ami ha felvesszük a ritmust, akkor hatalmas élmény, de lecsupaszítva, mint játék csak egyszerűen csak nagyon jó. Ezzel természetesen nincs baj, de a Remedytől nem ezt szoktuk meg. Ők általában a hibátlant szállítják. Ez most nem sikerült.
[fb_button]

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .